Az elmúlt húsz év egyik legjobb román regényeként tartja számon a kritika és az irodalmi közvélemény Petru Cimpoeşu rendszerváltó forradalom után nyolc évvel, Moldvában játszódó művét. A Simion, a panelszent 2001-ben jelent meg először, s azóta fél Európát meghódította, legnagyobb sikere nem véletlenül éppen a Hrabalon, Kunderán, Miloš Forman és Jiři Menzel filmjein edződött cseh közönség körében volt (2007-ben Magnesia Litera díjjal, a legjobb külföldi szépirodalmi műnek járó elismeréssel tüntették ki, plusz az év legjobb könyvévé is választották). A regényidő és helyszín 1997 ősze, Bákó városa, ahol a Juhok (volt Euler) utcában az "aranykorszak" szellemében felépült nyolcemeletes panelház lakói még mindig az "átmenetinek nevezett korszak" nehézségeivel küszködnek. Akárcsak a tipikusan közép-kelet-európai helyzetet modellizáló szépirodalmi és filmalkotásokban, e műben is a panelház összes lakója képében felvonul a kilencvenes évek román társadalmának minden jellegzetes figurája, s problémáikon, sorsukon keresztül a kor valamennyi visszássága. Ki-ki a maga módján próbál válaszolni a kihívásokra, több-kevesebb sikerrel, de inkább csak a csodában bízva. Ami pedig nem várt módon köszönt be: Simion, a földszinten lakó idős suszter bezárkózik a lift fülkéjébe, ahol angyalokkal diskurál és példabeszédekkel traktálja lakótársait, sőt, talán kisebb-nagyobb csodákat is tesz. A rendkívül szórakoztatóan megírt történetekben visszaköszön a közép-kelet-európai groteszkkel elegyített mágikus realista látásmód. Az ironikusan ábrázolt, ügyefogyott figurák csetlései-botlásai az olvasói empátiára apellálva gondolkodtatnak el. A spekuláló, politizáló, pletykálkodó "blokklakók" balkáni hangulatokkal dúsított Cimpoeşu-i világáról Cobileanski moldáviai rendező készül filmet forgatni
