Noah Isenberg est une voix de premier plan dans les études cinématographiques, explorant la signification culturelle et historique du cinéma. Son écriture se penche sur les récits captivants de l'histoire du cinéma, dévoilant les histoires de cinéastes marginalisés et disséquant des époques charnières de la production cinématographique. Le travail d'Isenberg offre aux lecteurs une profonde compréhension de la manière dont le cinéma a façonné et reflété la société. Sa prose est à la fois accessible et captivante, faisant de lui un guide idéal dans le monde du cinéma.
"Before Billy Wilder (1906-2002) left Europe for the United States in 1934 and became a filmmaker, he worked as a newspaper reporter, first in Vienna and then in Weimar Berlin. This book, edited and introduced by Noah Isenberg and translated by Shelley Frisch, collects about 65 articles Wilder published in Austrian and German newspapers in the 1920s. The collection includes reported pieces on urban life, from a first-person account of Wilder's stint as a taxi dancer to an article about street sweepers; profiles of writers, movie stars and poker players; and dispatches from the international film scene, from reviews to interviews with such figures as Charlie Chaplin and Erich von Stroheim. Isenberg provides an introduction that gives biographical details and places the writings in context, emphasizing their historical moment and their connections to Wilder's later career"--
Casablanca was first released in 1942, just two weeks after the city of Casablanca itself surrendered to American troops led by General Patton. Featuring a pitch-perfect screenplay, a classic soundtrack, and unforgettable performances by Humphrey Bogart, Ingrid Bergman, and a deep supporting cast, Casablanca was hailed in the New York Times as “a picture that makes the spine tingle and the heart take a leap.” The film won Oscars for best picture, best director, and best screenplay, and would go on to enjoy more revival screenings than any other movie in history. It became so firmly ensconced in the cultural imagination that, as Umberto Eco once said, Casablanca is “not one movie; it is ‘movies.’ ” We’ll Always Have Casablanca is celebrated film historian Noah Isenberg’s rich account of this most beloved movie’s origins. Through extensive research and interviews with filmmakers, film critics, family members of the cast and crew, and diehard fans, Isenberg reveals the myths and realities behind Casablanca ’s production, exploring the transformation of the unproduced stage play into the classic screenplay, the controversial casting decisions, the battles with Production Code censors, and the effect of the war’s progress on the movie’s reception. Isenberg particularly focuses on the central role refugees from Hitler’s Europe played in the production (nearly all of the actors and actresses cast in Casablanca were immigrants). Filled with fresh insights into Casablanca ’s creation, production, and legacy, We’ll Always Have Casablanca is a magnificent account of what made the movie so popular and why it continues to dazzle audiences seventy-five years after its release.
The biography delves into the extraordinary life and career of Edgar G. Ulmer, a director known for creating remarkable films on minimal budgets and tight schedules. It explores Ulmer's journey from collaborating with Hollywood legends to working in the fringes of the industry, capturing the essence of noir through his unique vision. The author, Noah Isenberg, combines thorough research with a keen critical perspective, revealing the complexities and artistry behind Ulmer's work, ultimately highlighting his relentless pursuit of creativity despite challenging circumstances.
Umberto Eco azt mondta, a Casablanca nem film, hanem filmek. A világ kedvenc szerelmes filmje. A világ kedvenc háborús filmje. A világ kedvenc Bogart-filmje. Ez mind a Casablanca. Két amerikai színdarabszerző ötletéből egy amerikás magyar rendezte, és legalább tíz náció vett részt az elkészítésében.De mitől ennyire népszerű a mai napig egy olyan film, amelyet lóhalálában forgattak, a közreműködői közül egy sem járt soha a helyszínen, és amelynek a főszereplője addig főleg rosszfiúkat játszott? Noah Isenberg filmtörténész a bemutató hetvenötödik évfordulójára megpróbálta megfejteni a titkot. Egy soha be nem mutatott darab bekerült az álomgyárba, és sok kézen ment át, míg kialakult a forgatókönyv. A forgatáson hemzsegtek a nácizmus elől menekülő európaiak. Két híres színész komoly fenntartásokkal vállalta azt a szerepet, amely aztán szupersztárrá tette őket. Egy 178 centis, kopaszodó amerikaiból szexszimbólum lett, és állítása szerint ehhez csak annyi kellett, hogy Ingrid Bergman szerelmesen nézzen rá. Egy fiatal svéd színésznő a bemutató után évtizedekre megtestesítette az eleganciát és tisztaságot. Egy pikáns arcú lány a francia ellenállás arca lett, pedig Hollywoodban élt.Rengeteg fotóval, rengeteg sztorival varázsolja el az olvasót ez a könyv, amely minden filmrajongónak létfontosságú. kevesebb
