János Arany est souvent salué comme le "Shakespeare des ballades" pour ses poèmes épiques magistraux qui explorent le passé légendaire et historique de la Hongrie. Ses œuvres, réputées pour leur élégance stylistique et leur profonde perspicacité, comprennent des ballades remarquables et le cycle "Toldi", capturant l'éthos national. Arany excellait également dans la traduction, ses adaptations hongroises des drames shakespeariens étant considérées comme des réalisations artistiques suprêmes. Son poème "Les Bardes du Pays de Galles" sert d'allégorie puissante critiquant la subjugation et la perte culturelle, tandis que "Dante" contemple la signification transcendante de l'existence humaine. Il est vénéré comme l'un des plus grands poètes hongrois.
Zweisprachige Ausgabe. Deutsche Nachdichtungen von Wilhelm Droste
260pages
10 heures de lecture
Die Dichtungen von János Arany sind ein zentraler Pfeiler der modernen ungarischen Literatur, vergleichbar mit Goethes Einfluss auf die deutsche Literatur. Seine Werke faszinieren sowohl konservative als auch postmoderne Leser. Gemeinsam mit seinen engen Freunden Sándor Petőfi und Mihály Vörösmarty bildete er im 19. Jahrhundert ein herausragendes Trio ungarischer Dichter, das die literarische Landschaft nachhaltig prägte.
1847 május végén, még mielőtt Toldi megjelent, írja Arany Petőfinek: egy Toldit akar még írni, Toldi Estéjét, s azt neki akarja dedicálni hiúságból, büszkeségbő, ilyeténformán: Petőfi Sándornak, a költőnek, barátomnak. – Ez első nyoma Arany tervezett költeményének. Nemsokára hozzá is fog kidolgozásához s három hó múlva már részletes adatok mutatják az elbeszélés méreteit és haladását. „Toldi Estéje – írja Petőfinek – öt ének lesz per 40 összefogott strófa, de még csak kettő van benne készen. Cselekvénye igen lassú. Nagyszerű akar lenni, megjárom vele, ha elrontom. Majd elküldöm neked, te pedig mutasd meg Vörösmartynak, addig nem adom sajtó alá.” Petőfi már négy nap mulva – 1847 aug. 27. – türelmetlenkedő unszolással felel: „Toldi Estéjét, ha a lelked kinyögöd is belé, elkészíted október 10-ig, akkorára majd megírom, hova küldd.” De még deczember elején is hiába sürgeti. Aranyt a gyors munkában akadályozza műgondja és hivatala. Szilágyi Istvánhoz ez év szeptember 6-án írt leveléből megtudjuk, hogy a költemény még darabban van, s ez eddig elkészülttel sincs megelégedve: egyszerűsíteni kell az egészet, nagyon képes, nagyon keresett néhol.
