Isaac Newton war ein universaler Geist mit einer wenig aufregenden Lebensgeschichte, doch einer faszinierenden Vielfalt von wissenschaftlichen Interessen und Arbeitsgebieten. Der englische Gelehrte, ein Zeitgenosse und (in manchen Fragen) Antipode von Leibniz, setzte neue Maßstäbe in Optik und Mechanik, Astronomie, Mathematik und Chemie. Er beschäftigte sich aber auch mit theologischen und geschichtswissenschaftlichen Fragen und erprobte Verfahren der Alchemie. Newton gilt - neben Galileo Galilei - als eigentlicher Begründer der exakten Naturwissenschaft.
Johannes Wickert studierte Freie Malerei (Stuttgart, Nürnberg, Florenz) und anschließend Psychologie und Physik (Frankfurt a. M., Freiburg, Basel). Seine Dissertation in Basel schrieb er über Albert Einstein. Nach seiner Habilitation im Fach Psychologie in Tübingen wechselte er als Universitätsprofessor an die Universität zu Köln. Wickert lebt und arbeitet zurzeit als Maler in Köln und Elsenborn (Belgien). Bis heute befasst er sich wissenschaftlich mit dem Werk Einsteins. In der Reihe rowohlts monographien erschienen von ihm die Bände «Albert Einstein» (1972, überarb. Neuausg. 2005, rm 50666) und «Isaac Newton» (1995, rm 50548).
Végre egy könyv, amely nem az unalomig ismételt közhelyeket szajkózza Einsteinről! Végre egy könyv, amely felvállalja, hogy Einstein professzor hulla unalmas órákat is tudott tartani, ha éppen nem érdekelte a téma. És végre egy könyv, amely nemcsak a tudósról szól, aki a képletek tengerén vitorlázik. Einstein azon kevés természettudósok egyike, aki nem a tudomány burkában élte le az életét, hanem tudatosan részt vett a társadalmi életben, és ha kellett barikádra vonult egy ügy érdekében. Éles elme? Harcos pacifista? Lelkes zenész? Katasztrofális családapa?Kibékíthető tulajdonságok egy személyiségen belül? Elsősorban embernek tartotta magát és másodsorban zsidónak, ezért nem értett egyet a cionista mozgalom céljaival, és nem tudták rávenni, hogy csatlakozzon a szervezethez. Jóllehet meghatározó szerepet játszott a kvantumelmélet megalapozásában, egész életében tagadta, hogy Albert Einstein valószínűségi függvények pillanatnyi halmaza lenne; ehelyett a világegyetem és benne az ember harmonikus egységében hitt, valamint egy magas rendű szervező elvben, ami szabályozza a világ menetét, és amit akár hívhatunk Istennek is...
