Imre Csernus Livres

NŐ akarsz lenni. Jó nő. Boldog nő. Boldogabb, mint az anyukád, vagy jó néhány felnőtt nő, akit magad körül látsz, de nem tudod, mit tehetsz ezért. Nagyon nehéz dolgod van, hiszen valószínűleg nem kaptál olyan mintát, amelyet követve kellő önismeretet szerezhetnél. Ez a könyv neked szól. Dr. Csernus Imre a magyar könyvpiacon egyedülálló feladatra vállalkozott, amikor elkészítette nagysikerű, A Nő című könyvének ifjúsági változatát. Ebben nekik szóló hangon beszél részben azokról a kérdésektől, amelyeket a korábbi könyvben is feldolgozott már, emellett azonban számtalan, kimondottan a 15-20 év közötti korosztályt érintő témáról is beszél. Így többek között szó esik a korai szexről, a mobiltelefonos randi alkalmazásokról, a közösségi média veszélyeiről, és azt is elárulja, ő maga miért nem próbálkozna internetes társkereséssel. Nagy előszeretettel hárítjuk másokra a felelősséget. Te is. Ha látni akarsz, ha boldog akarsz lenni, elsőként is meg kell tanulnod felelősséget vállalni önmagadért, a tetteidért. Ez a könyv felhívja a figyelmedet bizonyos dolgokra, támpontokat ad, segítséget nyújt. De a döntés a tiéd.

„Annyit már most nyugodtan elmondhatok, hogy akárcsak A nő című könyvnél – amely alapjában véve nem csupán a nőről szólt –, menet közben már itt is tudtam, láttam, hogy ez a könyv sem tisztán csak a férfiról fog szólni. Szerettem volna sok mindent beletenni a férfiasság kérdéséről, a bűntudat megoldásának az elkezdéséről, a gyászról, halálról, búcsúról, elengedésről, virágokról, önmagamról. Tényleg sok mindent. Válaszokat egy sor kérdésre. Felvetéseket a pasikkal kapcsolatosan. Hogy például „miért élt a párom nyolc hónapig egy másik csajjal párhuzamos életet mellettem, miközben azt bizonygatta, hogy mennyire szerelmes belém?” A minap kaptam egy ilyen e-mailt! Épp karácsonykor robbant szét a dolog… Amikor ez a könyv készült, körbetelefonáltam egy csomó pasit, akit ismerek. A tinédzserektől kezdve az ötvenesekig valamennyiüknek ugyanazt a kérdést tettem fel: mitől érzik magukat férfinak. A kérdésre, hogy mitől érzik magukat férfinak, a pasik egy jelentős része azt felelte, hogy ezen ők még soha nem gondolkodtak, és ez a kérdés eléggé meglepetésszerűen érte őket… Holott a nők esetében az utóbbi öt-tíz év másról sem szólt, mint hogy definiálják, mi az, hogy nő… Úgy tűnik, ezek olyan dolgok, amelyekről a pasik általában nem beszélnek. Vagy csak nagyon felületesen. Magáról a férfilétről… Azért nem, mert „ez teljesen magától értetődő”, hogy az illető férfi. Fel sem merül, hogy ezt bármi megkérdőjelezhetné…”